mandolin

Nehezen tudok indulatok nélkül megnyilvánulni - megpróbálok majd. Előrebocsátom, nem nézem, csak olvasok róla, látom az ajánlókat és felfordul a gyomrom. Magamban csak stricik és prostik promóciós műsorának hívom  - mert a szereplők (börtönviselt fiaatlember, pornószínésznő, stb.) ebből a társadalmi közegből kerülnek ki vagy legalábbis a viselkedésükkel ezt mintázzák.

Alpári, szemét műsor ez, amin az RTL klub kereskedelmi igazgatósága  a hülye hirdetőkön nagyokat kaszál. Minél nagyobb a  nézettség annál több hirdető rohan a csatornára, cseng a kassza. Minél primitívebb a műsor, annál több a néző, annál nagyobb a bevétel...Ilyen egyszerű ez. Nem számít jóízlés, erkölcs, színvonal(röhögnöm kell), egyenes adásban, kora esti órákban (beharangozók) mutatjuk a mintát. A társadalom szemete celebbé válik, utat mutatva a többieknek - lehetsz akármilyen primitív barom, benne lehetsz a TV-ben (ráadásul rendszeresen), idős nagymamák és vidéki családok fő vasárnap esti  programjává vált a beválogatás, vagy mi a  franc.

Ülnek a TV előtt a népek és a szopós szájú leányokat, kigyúrt, tetkós izomagyúakat bámulják, akik mellett az itcán félve mennének el, ha egyáltalán nem fordulnának be előlük a sarkon.

Ez a színvonalas scatorna egyébként megszüntet minden relatíve normális műsorát (mert kereskedelmi, ami nálunk szinonimája a hülyeségenek, a butaságnak és fent emlíett, alpári színvonalnak.

Dühös vagyok, hoyg ezt a mocskot a fél ország nézi.

Dühös azért, mert a hülye hirdetők ezt finanszírozzák, életben tartva és létjogosultságot teremtve a ganénak.

És leginkább dühös a kultúráért felelős médiatanácsra, kultúrális miniszterre és miden jóízlésű, befolyással bíró személyiségre, hogy nem tesz ez ellen szemét ellen semmit. Ez legalább akkora katasztrófa, mint a vörösiszap, csak egyelőre még keveseknek fáj.

Ezen tűnődöm, de nem sikerül nekem ezt az érzést bankvonatkozásban felidéznem. Emlékszem egy 2003-as szerződéskötésemre K und H-val - teljesen egyoldalú feltételeket diktált, az egészben az volt aztán az unfair, hogy hiába mentem máshová, ugyanazok voltak a feltételek (felmerült bennem akkor, hogy mit csinálhat a GVH és más, az állampolgár jogos érdekei felett őrködő szervezet, de nem voltak sehol). A kartellezés nem fájt senkinek akkortájt, sem a GVH-nak, sem az akkori kormánynak, sem a sajtónak és az embereknek sem, mert nem szóltak, nem szóltunk, hogy ácsi, nem jól van ez  így. Már megint utólag vagyunk megsértődve és utólag, visszamenőleg akarunk igazságot és igazságot szolgáltatni. Hiába, kellett egy kis idő nekünk, míg rájövünk, felfogjuk, megemésztjük és - cselekszünk. Magánjogi szerződés, mondják az okosok, amit egészen mostanáig simán, egyoldalúan módosíthatott a bank. Úgy emelte a kamatot, a kezelési költséget, úgy szabta az előtörlesztési díjat, úgy állapította meg az ingatlan értékét "független" értékbecslőkkel - jó pénzért-, ahogy kedve tartotta. És kötötte ki, hogy kössek még biztosítást is arra az esetre, ha esetleg elhaláloznék. Szóval bebiztosította magát piszokul.

Csak a devizahitel - hát azt számolták el kicsinyég. Az egész story két kapzsi fél pofára esése - egyik oldalon ott volt a kapzsi, a kockázatot alábecsülő bank, a másik oldalon a tudatlan és szintén kapzsi ügyfél. És ez az egész most országos problémává dagadt és mást sem  hallgatok a rádióban,a TV-ben és mást sem olvasok a neten és az újságban, hogy mi lesz szegény devizahitelesekkel és mi lesz a bankokkal? Mi lesz azokkal, akik messze erőn felül, sokszor a lehetőségeiken és a képességeiken jóval túlmutató ingatlanokat vásároltak, kocsit vettek, pedig nem voltak ők abban a súlycsoportban, hogy ezt megengedhették volna maguknak. De hát milyen csábító volt az újépítésű rezervátum a város szélén, és még egy új Ford Focus is a teremgarázsba...De jaj, mi lesz velük?

És mi lesz szegény bankokkal, akiknek az ügyfeleik egy része se a régi, se az előtörlesztős módon nem tud majd fizetni? Mit fognak azzal a sok szép, új lakással csinálni?

Kivonulnak? Megsértődnek? Nem adnak hitelt? csak gyűjtik a betéteket, ha van kitől, jó alacsony kamatért, ahogyan azt eddig is tették? Mert a betét az eddig sem volt valami nagy  business nekik, legalábbis a kamatokból ítélve. Hát gyűjthetik, mert pl. a vállalati ügyfél számlát kell vezessen, a magánember, ha alkalmazott, számlát kell vezessen, lesznek kötelező elemek, ahonnan továbbra is jön a  betét. Miért is? Hát a transzparencia miatt, mert azért az államnak is jólesik, ha kurkászhat a zsebemben, és tudja, mennyi az annyi. Egyik fél sem különb itt a Deákné vásznánál, most kicsit fújnak, prüszkölnek, de aztán majd kiegyeznek - a hülye polgár meg majd finanszírozza az egészet -  a bankot is meg az államot is, ne legyenek illúzióink.

Nyílt levél adófizető polgártársaimhoz!

Kedves Adófizető polgártársak! Nem tudom, elgondolkodtatok-e már azon, hogy mily nagyszerű gondolat is a szuperbruttó intézménye, különösen magánnyugdíjpénztárban maradt polgártársaimnak.

Mert mit is jelent ez a nagyszerű hungarikum? A bruttó fizetést ugye még értjük: ez az adó-és járulékfizetés alapja munkaadónak, munkavállalónak. Ebből vonják az adót, ill. erre számítják a munkaadói járulékokat. A szuperbruttó ez utóbbi járulékok hozzácsapása a bruttóhoz és az így kapott szuperbruttó a 16%-os adóm alapja. Mi ezzel a baj? Nekem személy szerint csak annyi, hogy mint magánpénztári tag és törpe minoritás, nem vagyok jogosult a 24%-os nyugdíjjárulékra a későbbiekben, viszont megfizethetem utána  a 16%-t, mint minden más becsületes jogosult. Magyarán, fizetek adót valami után, ami nem lehet majd az enyém. Ezzel persze így vannak a többiek is, mert semmi garanciájuk rá, hogy a most befizetett járulékaik után lesz nyugdíjuk, hiszen az egyéni számlás nyugdíjrendszer mintha még nem alakult volna ki, dacára a nyugdíjvédelmi körzeti megbízott minden erőfeszítésének.

 Nekem további, előremutató javaslataim lennének a költségvetési nehézségek enyhítésére: mindenki, aki banki betéttel és folyószámlával rendelkezik, fizessen extra adót, (5-10%-t), mert akinek van megtakarított pénze a bankban, és láthatóan nem tudja elkölteni, ami annyit jelent, hogy nincs is szüksége arra a pénzre annyira, mert különben nem a bankban tartaná.

Vagy pédául, aki tud hegedülni, az rászoruló, hiszen aki folyton muzsikál, az nem ér rá dolgozni és mint ilyen, szegény és gyengén muzsikál. A szegény tücskök is sokat hegedülnek, főleg nyáron. A nyár végén aztán nagy a hangyákon és rajtam is a nyomás, hogy nyomás dolgozni, nem lehet annyit pofázni, mert a tücskök szezonja ugyan lejárt, de a miénk most kezdődik csak igazán... Ilyen logikus ez az egész:)

Napok óta figyelmesen olvasom az AB magánnyugdíjpénztári tagok állami nyugdíjjogosultságáról szóló kínlódását, és nem tudom, sírjak-*e vagy nevessek, amikor arról olvastam, hogy szept.1. után minden megváltozhat, mert új tagokkal, 5 FIDESZ közeli bíróval gyarapszik a testület.

Inkább sírhatnékom van, mert ha a jogbiztonság azt jelenti ma Magyarországon, hogy a bírák mezének színe dönti el, mi a jogszerű és mi nem, akkor nagy a baj.

Szerintem világos, mint a nap, hogy az, aki nyugdíjjárulékot fizet, az jogosult is lesz erre a juttatásra, ha egyébként az egyéb feltételeknek megfelel. Ha pedig nyugdíjadókéntnevesítjük a renitensek által az államnak befizetett nyugdíjrészünket, akkor pedig azt kéne egy jogállamban elmagyarázni, hogy aki nem engedelmeskedik a regnáló hatalomnak, az jól pofán lesz vágva, és az ő járuléka adóvá avanzsál, melyet nem láthat viszont. Vagyis a kormány diszkriminatív döntésekkel szankcionálhatja a neki nem engedelmeskedőket. És akkor nem kell AB meg kibővített testület, mert csak megy rá a pénzünk, folyik, folyik a nagy lyukon, anélkül, hogy a polgár, aki a jogait félti, bárhol menedéket lelhetne. Akkor legalább ne áltassuk magunkat és egymást és szüntessük meg az AB-t, ahogyan azt már a FIDESZ tulajdonképpen meg is tette.

Olvasom a vadonatúj javaslatot, hogy a gazdagoknak - öt-hat millió ft éves jövedelem fölött - emelni kéne az adóját, mert az egykulcsos rendszer megbukott...

A "gazdag" nálunk a 400-500e Ft/hó bruttóval rendelkező lenne ezek szerint. Hm. Hm. Szegény gazdagok. A cikkekkben összemossák őket gazdasági elittel, a nagyvállakozói réteggel. Míg a javaslat arra vonatkozik, hogy a nagyvállakozói réteg vegye ki jobban a részét a költségvetés hiányának csökkentéséből a befizetendő különadójával, a megvalósításon töprengők lehozták ezt egy mérnök vagy kerekedelmi ügynök szintjére. Nem szeretem a csúsztatásokat, és azt sem, hogy azt gondoljuk, ha valaki nem feketén keres félmilliót havonta, azt feltétlenül gazdagnak kell titulálnunk ebben az országban.

Ez rövid bejegyzés lesz: Miközben Budapesten és az egész országban ezerszámra állnak az eladhatatlan lakások, Orbán Viktor milliárdos ingatlanfejlesztésekbe kezd a pusztában, kiskert-tulajdonosoknak. Így akár 540 (!) ház is felépülhet.

Nem is tudtam, hogy csak 540 család fogja elveszíteni az otthonát. Ha ilyen kevés, akkor mitől vannak úgy berezelve a bankok? Ha ekkora a segítő szándék, miért nem mennek fel az expressz.hu-ra és vesznek állami lakásokat ezeknek a szerencsétlenül járt embereknek. Legalább fellendülne a piac. De nem, mi új rezervátumot építünk, jó pénzért. Kinek is lesz ez jó?

Csak áttételesen jegyzem meg: én vidéken nőttem fel, volt kert és tyúk is. Sőt, barackos és szőlős a kertben és nagytételben is. De ma fogalmam sincs sajnos, hogy hogyan kell megmetszeni egy fát és mikor kell vetni a sárgarépát. Szerencsére Anyám tudja, ki is kérdezem majd, mert még jól jöhet...

Olvasom a bankok képmutató és hamis nyilatkozatait arról, milyen nagyon jó fejek is voltak ők akkor, amikor  a devizahiteleket az emberek százezreinek nyakába sózták (lényegében szinte minden kockázatot a hitelesekre hárítva). És most megint azt a remek tanácsot hallom egyrészt az ő, másrészt a közszolgálati(!) médiából, hogy szaladjatok, siessetek, rögzített árfolyamon fizessetek, aztán majd a kormány kormányhatározatban (!) garantálja, mi lesz 2015-ben...Először is lehet, hogy nem is ez a kormány lesz, ne feledjük 2014-ben választás.

Másrészt: életszerű-e az a feltevés, hogy aki ma nem tudja fizetni a 150.000 Ft-os hitelét, az 3-4 év múlva annyira menő srác lesz, hogy a 180.000 Ft-ot (vagy a ki tudja mennyit, hiszen a frank az egekbe szökhet, akár tartósan is) röhögve kipengeti majd a  mellényzsebből? Arcátlan és felelőtlen mindenki, aki egyetlen embert is erre a "megoldásra" bíztat, felháborító, tűrhetetlen!

Nem vagyok egy pénzügyi guru, de az miért nem lehetséges, hogy a  180 Ft-os rögzített árfolyamon felüli tartozást forinthitellé konvertáljuk és az árfolyamingadozást így kiküszöböljük? 5 éve mondjuk 10M Ft-ot vett fel a delikvens svájci frankban, 160 Ft-on. Ezt az összeget akkor a bank egyben átadta a hitelfelvevőnek (forintban) és a 10M-t kezdte a delikvens törleszteni. Akkor a bank 1 frankért 160 Ft-ot adott, és mind a 10M Ft-ot 62.500 frankra váltotta. A bankok ráadásul sokszor azt találták ki, hogy először 20 évre előre  a kamatokat fizeti be az ember, a tőke nem fogy, majd csak 10 év után...Ez is egy nonszensz. A bank először a saját pénzét fizetteti ki az adósokkal, a termékének a hasznát gyakorlatilag, és a hasznot is devizában számolja és a jelenlegi árfolyamokhoz igazítja. A tőkerész az persze marad változatlan és egyre nagyobb, köszönhetően a kiszámíthatatlan árfolyamnak. Így - mivel a  tőkerész még nem kezdett fogyni, az árfolyam megugrása teljes mértékben sújtja az adóst és attól függően, mennyi van még hátra a futamidőből, akár 50-60%/kal is megnőhet a tartozása. Ha a tőkerész már olvadt volna és a kamatokra nem vonatkozna az árfolyamemelkedés, lehet, hogy szerényebb emelkedések jönnének ki. Jó lenne, ha egy bankspecialista elkezdeni számolni, mert nem tudom elhinni, hogy ez az egyetlen megoldás!

A tőzsdepánik és a londoni zavargások hírözöne árasztja el a médiavilágot, főleg a tünetek, a konkrét történések azok, amikről a beszámolók szólnak - érdekes módon azonban kevés elemző írást vagy rádióbeszélgetést hallani az okoról a következményekről. (A TV pedig egyáltalán nem foglalkozik a mögé nézéssel, csak a tünetekről, "vérről és fájdalomról" közvetít.)

Ahogyan olvasom a szinte már-már groteszkbe hajló egyedi tapasztalatokat arról, hogy mi is történik London utcáin, az jutott eszembe, hogy ez a hatalmas, széles (fiatal) tömeg, akiknek felmenői bevándoroltak és megcélozták a jóléti társadalomba vezető utat, most reményvesztetten, csalódottan előtörtek a külvárosi negyedek lepukkant lakásaiból és amellett,hogy törni-zúzni kezdtek, megpróbáltak egy kicsit szerezni is abból, amit eddig nem sikerült. Egy jó edzőcipőt, vagy egy klassz parfümöt, vagy ami éppen jött. Lerombolták a bankokat és az üzleteket -a  jóléti nyugati társadalom szimbólumait és fő letéteményeseit, ahova nekik a kapucnis cuccaikban nem nagyon volt bejárás, de minek is lett volna, pénzük a bankban vagy elkölteni való a luxus shopokban nemigen volt. Ők maximum a külváros olcsó hiperjeiben nézegethették az akciós tojást vagy paradicsomot. A jóléti társadalom számukra nem jött be, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket - ők itt is csak a társadalom alja maradtak, alja munkával vagy rosszabb esetben a bűnözéssel, mint megélhetési forrással. Ami aggasztó, hogy nincs ez így máshol sem: Franciaországban, Németországban vagy Belgiumban, de akár Svédországban is rengeteg a bevándorló, mindenütt romboltak és tomboltak már, és az élet csak egyre nehezebb lesz, még északon is. Vagy hogy ne menjünk ilyen messzire: a nyugati sajtó címlapokon és hosszas híradásokban foglalkozik a magyarországi náci csoportosulások mozgolódásaival, a táboraikkal, a kiképzésekkel, az irodalommal, amit olvasnak és terjesztenek. Ők a társadalom alja és szemete nálunk - mégis vígan és nyíltan masíroznak ezek a sok esetben szintén munkanélküli, alulképzett, marginalizálódott elemekből verbuválódott, műveletlen (durván fogalmazva:sötét, ámde erős és brutális, kigyúrt) egyedekből  álló szervezetek. Nyíltan hirdetik egyetlen párthoz sem köthető ideológiájukat, cigány-és zsidógyűlöletüket. Pedig csak egyvalami hiányzik nekik is, mint londoni "kollégáiknak": a jólét és boldogulás esélye és lehetősége. És az egyre inkább.

A jóléti társadalom megbukott, vagy legalábbis most kezdett összedőlni -  a hitelválság nyomán az emberek számára nem elérhetőek többé azok a luxusnak számító cikkek, amik a jólét szimbólumai voltak: autó, technikai eszközök, ingatlanhitel, a szép új lakóparki rezervátumok illúziója. Mostantól jó, ha telik a benzinre, ha egyáltalán megmarad a devizahiteles kocsi vagy a lakás a feje felett. A rezsi egyre drágább, a munkahely bizonytalan, a gyógyszer is többe kerül.

A különbség csak annyi köztünk és a londoniak között, hogy nekünk nem kellett bevándorolni, a jóléti társadalomba 20 évvel ezelőtt vetett reményünk és hitünk szertefoszlása alanyi és állampolgári jogon itt helyben jár nekünk.

Az utazásunk egyik fő célja Marseille, ahova Camargue-n (ejtsd:kamargü) keresztül mentünk. Ez utóbbi egy természetvédelmi terület és talána  mi Hortobágyunkhoz hasonlítható leginkább - egészen addig, amíg az ember ki nem ér a végére, ahol nem a kis Túr siet a Tiszába beléje, hanem a Rhone a Földközi tengerbe:) Kis különbség, tényleg, és annyiban is hasonlatos a mi vidékünkhöz, hogy a cigányok kedvenc találkozóhelye Saint Marie de La Mer (ez egy település a vége felé) Az út során mindenütt tavak, vizek, madarak és "őstermelők" akik a saját gyümölcseiket, mézet és  patékat árulnak a házuk és birtokuk előtt. Van még bika-és lótenyészet is, amiből túrista látványosságot faragtak - úgyhogy teljesen otthon éreztük magunkat

Marseille köztudottan a tenger partján fekszik, hegyek-völgyek teszik vonzóbbá a látványt  Camargue laposa után. A városba bevezető autópálya a modern és óriás kikötő mellett halad el, domboldalon, impozáns látvány letekinteni a tengerr, látni a hatalmas tengerjárókat a kikötőben. Utána érdemes a Port Vieux-ben (az öreg kikötőben) landolni, mert itt zajlik igazán az élet. Két oldalán éttermek sokasága, ahol különböző stílusú bougillebass-t (azaz francia hallevest) lehet kapni, mindenféle halakból, tengeri herikentyűkből, különböző menniyiségű lével (szósszal) - ezt étterme válogtaja. Az étterem árak elég magasak - 25-30 EUR alatt nemigen lehet egy egyfogásos vacsorát megúszni - efelett azonban bármennyit fizethetünk étvágyunktól függően.

Szóval érkezésünk után azonnal beneveztünk egy 2,5 órás hajókirándulásra, ami a Calanque-ket vette célba (ejtsd: kalankö). Ezek a part mentén található csodás kis öblök, amiket a mészkőhegyekbe vájt a tenger, némelyik növénnyel, némelyik csak némi homokkal ,de mindenütt sziklákkal és csendes, védett strandolásra alkalmas partrészekkel.

A kirándulást én javasoltam de néhány perccel a kikötőnől való kihajózás után életem egyik rémálmát éltem át a közel 3 órássá dagadt "kiránduláson". Az idő ugyan napos, és szeles volt (de csak normál, parti szél fújt - legalábbis ezt gondoltam, ami 4-5 km-re a partoktól 2-2,5m magas hullámokat eredményezett. A kis kirándulóhajó - olyan 10 m hosszú, 5 m széles, mint egy teknő hánykolódott a vízen, a hullámok, amik hol szemből, hol oldalról jöttek, gyakorlatilag úgy dobáltak bennünket, hogy nem lehetett ülve maradni, mert leestél a padról, állva, mint egy hullámlovas, a kapaszkodókba fogódzkodva drukkoltam, hogy fel ne boruljunk , mert a víz 20 fokos volt és a magas hullámok a 40-50 m magas sziklafalaknál landoltak -part sehol. Szóval baromira féltem - de nem csak én, hanem több utastársam is sírt, vagy aludni(!) próbált félelmében, a többség pedig csak szimplán hányt. Az út végén a  parti bárban landoltunk jópáran, némi gyomorerősítőt beszerezve és megünnepelve az út túlélését. Mindenestre egy darabig nem szállok hajóra - legfeljebb a Velencei tavat fogom Agárd és  a Szúnyog-sziget között átszelni:) A Calanque-k egyébként tényleg gyönyörűek, sima vízen élvezetes látványt nyújtanak. Egyébként a part felől is megközelíthetők, strandolásra kiválóak.

A parttól 3-4 km-re található If vára is - ebben még tavaly jártunk - a rossz hír az, hogy Monte Cristo sosem járt benne, mert csak Dumas fantáziájában létezett - maga a vár persze tényleg börtönként üzemelt, és Monte Cristo - ha létezett volna-sem tudott volna a partra úszva kiszökni - erről remélem fentiek meggyőzték a T. Olvasót:)

Marseiile egyébként vegyes érzéseket kelt az emberben  - egyfelől egy nyüzsgő, óriási város  - a második legnagyobb város Párizs után. Egy kicsit koszos -a franciáknál az utcákon mindenütt tapasztalható pisiszagból itt egy kicsit több volt a  kelleténél - de ha ezen túllép az ember, akkor szintén érdekes élmény.  A klasszikus óváros - ami a Port Vieux feletti dombon húzódik -  a legkoszosabb. Itt található egyébként az egyik látnivaló, a bizánci stílusban épült templom, (a  másik "szemben" a hegytetőn ékeskedik és fantasztikus panoráma van belőle a teljes városra és környékére, beleértve a tengert) csíkos márványberakásokkal épült  -ezért  pizsamának csúfolták a helyiek.

 A szállásunk Montpelliertől 10 km-re, Pignan faluban van, ami egy tipikus, középkori dél-francia kis falu. A házak természetesen mészkőből épültek, zárt utcasort képeznek és általában 2-3 szintesek. A település régi házai présházak, pincészetek voltak, hiszen a környéken - mint mindenütt errefelé  -rengeteg szőlészet és borpincészet van. A mi szállásunk is egy ilyen 150 éves felújított házban van, nagyon tágas, 3 szintes kőház, kicsike, zárt udvarral, szürke spalettákkal, mészkő járólappal. Szóval ebből a helyes kis házból indultunk el első túránkra Avignonba, ami 100 km-re fekszik tőlünk és tulajdonképpen már Provance-hoz tartozik. Mi ugyanis a Languedoc nevű megyében tartózkodunk alapvetően, de ennek nevezetességeiről és látnivalóiról később írok majd. Szóval Avignon - az 1200-as években a pápaság "fővárosa"- óriás palotája a Rhone partján fekszik, termei puritánok, de igen méretesek,  a kincstártól a pápai hálóig bejárhatók. Az egész monstre épület az első reprezentánsa annak a középkori illetve ókori időutazásnak, amit aztán ezen vidéken bejártunk és megtapasztaltunk. A város utcái szintén a középkorban épült házakból állnak, szűk utcákkal, mediterrán hangulattal - franciás stílussal fűszerezve. Kis éttermek, üzletek mindenütt, az árnyas kis tereken mindenki a nyitott teraszokon üldögél és eszik-iszik. Érdekes, ez napszaktól teljesen független, reggeltől estig így megy. (Igaz, a  reggel nekünk kicsit későn, főleg 11 magasságában indult errefelé:).

Avignonból visszafelé Nimes közelében benéztünk Pont du Gard-ba is - ez egy kis település, ami arról híres, hogy egy ókori római aquaduct látható benne, ami összesen 50.000 tonna(!) mészkőből épült, 275 m hosszú és 48 m magas, 3 szintes építmény. A közeli Nimes városát látta el a római korban tiszta ivóvízzel. Lenyűgöző látvány a türkizkék folyó felett átívelő több mint 2000 éves híd, ami alatt a fürdőzők úsznak a kristálytiszta vízben és békés turisták sétálgatnak a különböző szinteken. Ez az első élmény aquaductból meghatározó ugyan, de a későbbi túránkon számos hasonló, látványos és kevésbé impozáns szerkezetbe "botlottunk" - mint említettem, az ókori időutazás részeként. Nimes-be nem mentünk ugyan be, de egyik említésre méltó látnivalója egy kis Colosseum, ami szintén nem túl ritka építmény ezen a környéken.

Provance egyik kihagyhatalan látnivalója Arles, Van Gogh és Gaugain városa, szintén a Rhone partján fekszik. A városka múltja az ókorra nyúlik vissza, aminek ékes bizonyítéka az öreg város tetején található Colosseum, és egy kisebb aquaduct is. Egyébként szintén a középkor jellegzetes építészeti jegyeit viseli magán, hangulatos utcácskáin rengeteg turistával. A franciák itt is és mindenütt, amerre játunk, folyamatosan építkeznek, újítanak és állagmegóvnak  -ez elég jól látszik a több száz éves településeiken és épületeiken. Arles óvárosának templomocskája sajnos zárva tart, a folyópartra is kinéztünk- de nem volt semmi említésre méltó - egy nagy adag szeméten és a franciáknál szintén általánosnak mondható vizeletszagon kívül:)

Bekukkantottunk Van Gogh  kórházába is - mármint abba, ahol őt kezelték. Hangulatos udvar, szép virágokkal, éttermekkel. Kár, hogy Van Gogh itt festett alkotásai csak képeslapokon láthatók a shopocskák állványain.

A Hotel de Ville - avagy a Városháza tere is nagyon hangulatos, az innen induló utcákban kisebb kiállítások, festészeti galériák találhatók - sajnos a belépő nem ingyenes, a színvonaluk pedig azért Van Gogh-é alatt marad. De egybe-kettőbe érdemes azért bekukkantani. Avignon-tól nem messze, fenn a hegyekben található Gordes és Roussillon - mindkettő kis, hegyi település, ide nem mentünk be idén, merthogy tavaly voltunk:) Ha erre jár, ki ne hagyja, lélegzetelállítóan romantikus kis hegyi falvak, Gordes kitűnő éttermecskékkel, (no jó, van közöttük Michelin-csillagos is) és fantasztikus panorámával az egész környékre, valamint olyan érzéssel, mintha a tenger nemrég tűnt volna el a környékről, a mészkőhegyek és kövek egy az egyben a víz alatti világot idézik.

Úgyhogy holnap irány a plage, avagy a tengerpart!:)

 A nagy francia kaland tulajdonképpen Barcelonával kezdődött, mert Dél-Franciaországba érdemes úgy menni, hogy az ember Pestről elrepül Barcelonába és onnan átautózik a franciákhoz. Mi történetesen Montpellier közelében szálltunk meg, ami 350 km Barcelonától, így 4 óra alatt átértünk bérelt kocsival(Avis-olcsó és megbízható, jó kis diesel autót adtak:)

De kezdjük az elején...A nyaralás nagy része szálláscserére (homeexchange.com) alapul, egy kedves francia családdal együtt határoztuk el, hogy elcseréljük otthonunkat mintegy 2 hétre. Magyar barátaink és családtagjaink már látták lelki szemeik előtt kifosztott de minimum tönkretett otthonunkat. Döbbenetüket és említett meggyőződésüket csak tovább fokozta, hogy a "csere" családdal mindössze emailben és skype-on érintkeztünk. A homeexchange.com egyébként egy olyan oldal, ahova az ember felteszi az otthona leírását és képeit, bejelöli, hogy ő hova menne ill. ír néhány szót magáról és szeretteiről, majd elkezdődik a keresgélés. Nekünk mintegy 2-3 hónap "searching" után akadtak fenn a partnerek: jóravaló francia középosztálybelieknek tűntek, 10km-re Montpelliertől és 100-150 km-re minden Dél-Franciaországban megnézésre érdemes látnivalótól élnek.

Elutazásunkkor Pesten még szépen sütött a nap, de amint a Wizzair gép leszállni készülődött Barcelona tengerparti repterén, erős felhősödés kezdődött itt is-és otthon is. Ez utóbbi - úgy hallottuk - otthon tartósan meg is maradt. Mindenesetre Barcelona július közepén valószínűleg nem volt sem ilyen felhős, sem ilyen hűvös -a tenger mindössze 22 fok körülire "melegedett".

Barcelona hatalmas, grandiózus város, óriási sugárutakkal és hatalmas parkokkal, amik mentén gyönyörű (és szintén hatalmas) mediterrán lakóházak sorjáznak. Remek közlekedés (metró metró hátán, bár mi egy idő utána  buszt választottuk - tiszták, légkondícionáltak és jól lehet belőlük nézelődni) . 3 napra korlátlan bérletet vettünk, mintegy 16 euróért...Minden fontos látnivalót megnéztünk - Güell park Gaudi lakóházával -ez a modern, korabeli lakópark (a XX. század legelejéről!) nagyon tetszik nekem: nem a házak alkotják a parkot, hanem a parkba szerették volna építeni a házakat, ami aztán különböző okokból elakadt, de jobb gondolat volt mint a manapság rosszul értelmezett (vagy defíniált) rezervátumok. Aztán a Miró múzeum, Sagrada Familia (a hosszú sorra való tekintettel ezt csak kívülről tekintettük meg,  a család fele már belülről is látta egyszer), a Montjuic hegyen a Nemzeti Palotától a remek panoráma és este a zenés fényshow a szökőkutakkal a Placa Espanya-n,  a Ramblas a mutatványosokkal, a kikötő, a Poble Espanyol (spanyol skanzen, ami a spanyol tartományok különböző jellegzetes épületeinek gyűjteménye, és az egyik világkiállításra készült még 1929-ben...). Aztán voltunk még  a tengerparton a Barceloneta negyedben: a part szintén hatalmas, mint minden ebben a városban, homokos, a víz viszont hullámos és hideg volt, csak néhány elszánt hullámlovas merészkedett 2 m-nél beljebb. Sétáltunk és hűsöltünk még a parkokban, ahol nagy papagájok repdesnek szabadon és verik fel a város csendjét, kitartóan építgetve fészkeiket a parkokat alkotó óriás pálmafák tetején. Jambon-t (sonkát) és tapasokat reggeliztünk a sok-sok kis kávézó egyikében, a Bathló háztól nem messze, és a híres házak közül megnéztük még a Casa Milat is.

Este az egyik óriás templomuk, a Szent Eulalia katedrális tövében, egy tágas téren található étteremben sóban sült halat vacsoráztunk (ezt később már Franciaországban megpróbáltam reprodukálni, de nekem nem sikerült olyan kitűnöre, mint nekik:)

A szállásunk itt egy négy csillagos (szerintem 2,5 csillagos) külvárosi szállodában volt: tiszta, de semmi extra , szobánként 80 euróért. Egyébként csendes hely volt  a város Putxet negyedében, közel a Güell parkhoz. 

A spanyolokon egyébként egyáltalán nem látszik, hogy az összeomlás szélén állnának - minden jól szervezettnek és működőnek tűnik a turistának, az utcák tiszták, a WC-k is viszonylag, bár ezekből elég kevés van  -  a hatalmas tengerparton mindössze egy volt, óriási sorbanállással, vagy a Placa Catalunya egyik nagyáruházának, a Corte de Iglesiasnak a több ezer négyzetméterén egy emeleten, teljesen eldugva volt csak egy 2 fülkés, elég koszos kis helyiség. Bár őszintén szólva tudtam, hogy ez mind semmi a franciákhoz képest:) Az utakon nyugodtan és békésen vezetnek (az őrült spanyolok már nem itt élnek:). Angolul nem nagyon beszélnek, de azért el lehet boldogulni az éttermekben és az üzletekben is. Az étterem árak a hazai viszonyokhoz képest magasak és nincs jelentős különbség az étterem elhelyezkedése és árszínvonala között.

 Ennyit utunk kezdetéről,  folytatom a francia szakasszal...

A rendvédelmisek elégedetlensége érthető - de nem elfogadható. Nem értek egyet 40 éves emberek nyugdíjazásával, majd nyugdíj mellett történő munkavégzésükkel. Ha ma Magyarországon létezne egyébként olyan törvény, hogy nyugdíj - törvényesen vállalt munka mellett legalábbis -  nem folyósítható, akkor ez  a kérdés kezdene egy kicsit egyszerűsödni. Így kevesebb érdek fűzödne a korengedményes és egyéb idő előtti, vagy névleges rokkantnyugdíjas-lét kívánásához.

A már nyugdíjas rendvédelmisek visszahívása azonban nem életszerű - nem a  szerzett jogra való hivatkozás, hanem a munkaerőpiacon való elhelyezés lehetetlensége miatt.

A rendvédelmiseknél kihúzni a gyufát - veszélyes játék a tűzzel:-). Fegyveres testületről lévén szó, én a ME helyében komolyabban venném őket -  a tárgyalások és a kommunikáció stílusát tekintve mindenképpen. A lényeg és a tartalom nem kellene, hogy markánsan változzon - de ennek "átnyomására" erőszakra szakosodott szervezetek esetében nem biztos, hogy az erőszak(osság) a legjobb taktika.

A ME (Miniszterelnök) kicsit előreszaladt ebben a  témában, sajnos. Jómagam ide sorolom magam, bár az ágazat, amiben dolgozom, félő, hogy szétverésre kerül július 1-től. A középosztály megerősítése nem lehetséges olyan ágazatok nélkül, amiben  a középosztályhoz soroltak egy jó része  - jelenleg legalábbis - dolgozik. Ellentmondást érzek a célkitűzés és a tettek között.

Mindenekelőtt definiálásra szorul, hogy kit tekintünk, vagy kit tekint ma Magyarországon  a ME középosztálybelinek? Én azokat az embereket sorolom ide, akik felsőfokú végzettségűek, jövedelmük a magyar átlag felett van (min. 400-500e Ft/hó). Ha a munkahelyek megőrzése, vagy újak teremtése az elkövetkező 1-2 évben nem sikerül, vagy ellenkezőleg, leépítések várhatóak, óhatatlanul karcsusítják a relatíve magas keresetű, magas adót és járulékot fizető, öngondoskodásra is képes és oly nagyon óhajtott középosztályt. A bankszektor, a gyógyszeripar, az egészségügy magasan kvalifikált dolgozói és más ágazatokban tevékenykedők esetében több "esélyt" látok jelenlegi középosztálybeli státuszának elveszteésére, mint arra, hogy ez a réteg szélesedjen. A kívnalom és erős vágy mellett nem látom azokat a jeleket és jólm prosperáló szektorokat, ahonnan ez a réteg kikerülne...Ha valaki tud valamit, kérem, értesítsen. A cigányság felemlegetése, mint a középosztályhoz való tartozás akár középtávú lehetősége - nonszensz.

Csak egy ötlet az iskola bezárások ellen: miért nem alakítjuk óvodává vagy bölcsödévé őket, lehetővé téve akár a magánhasználatba-vételt is 4-5 vagy x évre. Így később, ha szükség lesz újra iskolákra, vissza lehet állítani az eredeti funkciót, addig is azonban okosan, magánpénzen lehetne használni, üzemeltetni olyan célra, amire igény, szükség van....

Csók!

Anyu

Ha valaki esetleg azt gondolná, hogy a gyógyszerkassza megnyírbálása főképpen a gyógyszercégeket és a nagykereskedőket érinti, az súlyosan téved. Mint ahogyan az a kedves állampolgár is, aki azt hiszi, hogy az orvosok alacsony fizetése főképpen az orvosok problémája.

Csak emlékeztetőül szeretném leírni, hogy a dolgozó polgárok egészségügyi járulékot - nem is keveset - fizetnek be a fizetésük után (pontosabban vonják tőlünk), és az így befizetett pénzekből manapság egyre kevesebb fordítódik arra, amire befizettük. A kórházakat bezárják, súlypontozzák, az orvosok fizetése nem emelkedik, továbbra is a hálapénzre épít a rendszer.

Most pedig a gyógyszerek ártámogatását is jelentősen lefaragni készül a kormány, mondván, a gyógyszercégek extra profitját kívánja visszanyesni. Szép, megható mondatok ezek  -csak azt nem értem, miért nem üvölt most egy magyar, beteg nyugdíjas sem a Kossuth téren, ahogyan pár éve tette ezt az akkori intézkedésekkel szemben? Miért nem magyarázza el senki nekik, hogy ez nem a gyógyszergyártók bőrére megy, hanem az övékre? Miért nem követeli senki sem az őt megillető, minőségi egészségügyi ellátást? Nem a rezidenseknek kellene itt tüntetniük, hanem minden beteg és egészséges, ám potenciális beetg magyar állampolgárnak! Ha levonják a pénzemet, joggal várom el, hogy legyen normális egészségügy és gyógyszer-ártámogatás és a minőségi gyógyszer. Vagy nem muszáj lenyúlni a pénzemet, majd megoldom magánúton. Mint ahogyan most is megoldoma  Medicover biztosításommal . csak akkor miért is fizetem az egészségügyi járulékot?

Végezetül egy friss gyöngyszem, apróság, de beszédes: meghosszabbítani készülök a jogosítványomat, amihez köztudottan egészségügyi alkalmassági kell. Vizeletvizsgálatra is szükség van hozzá. A háziorvosom (asszisztense) kezembe nyomott egy kis vékony kémcsövet (tudod, azt a keskeny fajtát) és közölte, hogy hozzak ebben a vizeletet...Mondtam neki, hogy az bizony nem lesz egyszerű! Vállat vont, mondván: oldja meg.

Nem volt mit tenni, kimentem a szakrendelő mellékhelyiségébe )felújított, modern rendelő, a budi WC papír nélkül, viszont már van kallantyú az ajtón, szemben a néhány évvel ezelőtti állapottal. A művelet részben sikerült csak - szerencsére volt nálam PZS, a kémcsövet nem mostam le, csak letöröltem, mielőtt visszaadtam az asszisztensenk - azért bennem is van bosszúvágy. Az "Alkalmas" papírt a  kémcső egyidejű visszajuttatásával megkaptam - 4500 Ft ellenében, természetesen számla nélkül. A kémcső és a vizeletvétel alighanem, csak ürügy volt - de mostmár késő:újabb 5 évre alkalmassá nyilváníttattam:).